Kedves Zszuzsanna!

Uti baleset kapcsán lenne kérdésem. Munkába menet saját gk-val történt a baleset, a munkáltató is elismerte, készült jegyzőköny.    A balesti táppénz iránti igény a tb-hez be lett küldve. Mellékletként csatolva a mentői napló, melyben nincs alkoholos lehelet.Később derült ki, hogy szabálysértés indult a balesetet szenvedő ellen ittas vezetés miatt. Az italfogyasztás előző este volt, viszont a vérében kimutatták. A kórházból 8 napon belül gyógyult, viszont még nem kereső képes. Ez így is uti baleset!? Vagy  baleseti táppénz jár ezek után, s kinek kell fizetni. Nagyon megköszönném a választ  Üdv. Jenna

 

 

 

Kissé megkésve, de én is véleményt adok.

A fent leírtak mindegyike helytálló a személyemre. És valóban sikeresnek érzem magam, mert van néhány ügyfelem, aki a vállalkozásom kezdete óta kitart melettem ( 16 éve )., és többségében  5-8-10 éve ügyfelem. Persze minden évben van 1-2 "kilépőm", akik helyet 3-4 jön. Vagyis folyamatosan bővül ügyfélköröm. Jelenleg 38 vállalkozóm van!

Sok ellenörzést átéltem, de soha sem volt hibám! Ez a siker záloga.

1988.óta könyvelek kis vállakozásoknak, kevés ügyfelem van, és nagyon sokat adok a munkám minőségére. Nem is gazdagodtam meg, de mindeddig egyetlen ügyfelemnél sem volt feltárt adóhiány, sem büntetés. Igyekeztem magamból a maximumot kihozni, még pályázatokat is írtam és monitoringoztam, amiért külön pént nem kaptam.  Nagyon belefáradtam és az elmúlt évben 20 év után  újraterveztem magam. Korrekten, időben felmondtam a legnagyobb ügyfelemnek, lezárt mérleg, kivonatok, stb. 10 oldalas átadás- átvételi jegyzőköynv, irattári lista, könyvizsgálóval ellenőriztetés, stb. Az eredmény  megsértődtek és nagyon csúnyán elbántak velem, kiborultam. Regénybe illó történet. Meg kell kérdezni magunktól,   Érdemes mindent beleadni a munkába ?   Válaszom: Igen, csak így lehet. Lelkiismeretesen, becsülettel, mert hosszú távon akkor is megéri. Újrakezdtem és dolgozom, és sokkal jobban érzem magam. Muszáj megtanulnunk néha nemet mondani is.

Csak tanulság miatt mondtam el röviden a történetemet.

Jó munkát minden korrekt könyvelő társamnak.  

 

- ha az ügyfeleim elismerik az általam végzett munkát

- ha a szakmában lévő kollegákkal egymást segítjük és elfogadják a véleményemet,

-  és az állandó változások mellett is naprakész tudok maradni

Siker?

Reális áron dolgozni, precizen, az ügyfelek bizalmát elnyerni, maximálisan kiszolgálni őket, tanácsot adni adóügyben, és mindig elérhetőnek lenni.

szerintem igy sikeres a könyvelő

Valóban, hétköznapi értelemben az a sikeres, aki sokat keres. Én 1993 óta könyvelek, vannak akik már kezdettől ügyfeleim. Nálam a siker, hogy ügyfelem azért még nem hagyott el, mert nem volt velem megelégedve.Siker, ha bármelyik hatóság vizsgál, miattam nem állapít meg hiányosságot. Siker, hogy könyvelő ismerőseim adózási kérdésében megkeresnek ( igaz az utóbbi időszakban én is sokszor szorulok megerősítésre, de gondolom többen vagyunk így). Legnagyobb siker, ha az új jogszabályokat "értelmezni és alkalmazni " tudom. Nem tudom elképzelni, hogy egy könyvelő annyit keressen, hogy az pótolja mindazt az idegeskedést,stresszt, amivel ez a szakma jár. A legnagyobb elismerés, ha a nevemet , mint könyvelő meghallják a hivatalokban, úgy állnak az ügyhöz, hogy na ez az ember ért hozzá.

Nekem nincs sok ügyfelem, de már 20 éve könyvelek ugyanazoknak a társaságoknak. Megbecsüljük, tiszteljük egymást. 

Milyen a sikeres könyvelő? szerintem az aki annak érzi magát és az ügyfelei is úgy érzik. Nálam még a pénz sem igazán

dominál, hiszen már baráti a kapcsolat. Csak ne lenne olyan nehéz a helyzetünk ebben az állandó változásokban.

Ki a sikeres könyvelő ? aki mindent megtesz azért, hogy -ebben a hatalmas zür-zavarban is- minél kevesebb hibával dolgozik.

Tilda

 

 

.

 

Ahhoz, hogy  sikeres-e  egy könyvelő, hozzátartozik szerintem az is, hogy az ember nagyon szereti a munkáját. Én már 41 éve könyvelek, de még mindig nagyon szeretem csinálni ezért nem hagyom abba....................C

Szerintem a sikeres könyvelő az, akiről lepattan minden, magyarúl nem izgatja magát semmin, ha az ügyfelei nem irják az útnyilvántartás, vagy a házipénztárat, továbbá állandóan tartoznak az Adóhivatalnak egyszerüen ezzel nem foglalkozik. Lekönyvelia bizonylatokat aztán annyi.Na én ilyen könyvelő nem akarok lenni, ne legyek sikeres, jó lenne egy kicsit többet keresni, ha nem akkor nem, azt hiszem értenék én máshoz is, csak sajnos ezt szeretem csinálni. Azt hiszem hogy erre születni kell. Régebben volt egy alkalmazott könyvelőm, nálunk tanulta meg a szakmát, nagyon jó volt, ma már saját vállalkozásuk van (1 milliárdos), és a könyvelésüket velem csináltatja. Ha valaki preciz, és lelkiismeretes az legyen könyvelő. Egyébként a feltételek, melyeket felsoroltatok teljesen megfelelnek a sikeres könyvelő ismérveinek.

Nálam ez úgy igaz, hogy nem keresek sokat, és az ügyfelek némelyike nem igazán értékel. (ez az ő bajuk).

Remélem mindenki egy kicsit nyaral és kikapcsolódik, fel kell készülnünk az év végi harcra, (én igy hivom amikor az új kihivásokra ki kell találni valami legálisat.)

Üdvözlök mindenkit: Lakovich Mária

Sikeres könyvelő? Aki magát annak tartja. Nem lényeges, ha nem tudja pontosan, hogy mitől az, a fent felsoroltaktól, vagy csak mert szereti amit csinál, megtalálja a munka szépségét. Ha ez elveszett, akkor hiába keres jól vele, hiába becsülik meg a munkáját, és a többi fenti mondat is mindhiába igaz rá, ha már belefásult, elunta, elmúlt a lelkesedése, stb. akkor már semmiképp sem sikeres egy könyvelő.

Jól szervezzük a munkánkat.

Kedves Zsuzsa! Kérdésedre, hogy "mi a siker mércéje"? egyrészt az általad felvetett "lehetőségek" közül az utolsó négy abszolut jellemző rám. Főállásomban is rengeteget kell dolgozni, azért, hogy a hivatkozott 4 ismérvnek megfeleljek, de szakmailag magasra helyezem a mércét, mert természetesen a pénzből élünk, én szeretek sokat keresni de de ezért képes vagyok sokat dolgozni. Sajnos a munkánk nagy részét nem a klasszikus könyvelői feladatok töltik ki, de hozzátartozik egyre inkább a mindennapjainkhoz a ránk hárított rengeteg, párhuzamos adatszolgáltatás, adminisztrációs teher, stb. Ezek után felüdülés, hogy végre a szakmai dolgokkal foglalkozhatunk. A szakmánk már régóta - és nem tudom, hogy valamikor volt-e? - nem "one man show", bizony nagyon hasznosak a szakmai kapcsolatok. Örömmel tölt el, ha egy nem szokványos feladatot meg tudok oldani, ha a megoldáshoz vezető úton tudok konzultálni, és ha engem hívnak fel egy-egy megoldandó problémával. Mert természetesen hosszú távon a szakmai kapcsolatok csak kölcsönös ismeretátadással működnek. Ehhez nagyon sokat kell böngészni a változásokat, ebben a Te leveleid szintén nagy segítséget nyújtanak.

Összegezve: a siker mércéje a szakmai kihívásoknak való megfelelés , mert ez teszi lehetővé a megoldandó feladatok elvégzését.

Jelszavam:" lehetetlent nem ismerek". Mindezt mindkét fél teljes megelégedésére kell megoldani, elvégezni.

Szerintem az a sikeres könyvelő, akinek nagyon ritkán kell önellenőrzést beadni, és jó sok olyan átfogó és Áfa ellenőrzése volt, ahol a Hivatal (bár erősen keresett) nem talált hibát. Ezt elég nehéz elérni, de lehetséges. Persze szerencse is kell hozzá. Remélem minél több kollégának sikerül.

Szerintem a siker a könyvelő számára, ha jól szervezi a munkáját, nem hagy szinte semmit az utolsó pillanatra,

a saját tévedése miatt nem, vagy alig kell önellenőrzést beadnia, kollégái adnak a véleményére, őt keresik, ha kérdésük van, folyamatosan továbbképzi magát,

naprakész a jogszabályokban, ha a könyvvizsgálat sikeres, az ügyfelei elismerik és megbecsülik a munkáját, és szereti, élvezi a munkáját.

Az utolsó hozzászóláshoz:, "Csak a Nevét"

Azt hiszem a könyvelők álma az, hogy egy vállalkozó is tudjon a könyveklésben eligazodni, mint ahogy azt ő tette.

Minden elismerésem az övé.

Én magamról úgy érzem megbecsült könyvelő vagyok 44 éve.

Még soha nem kellett ügyfeleket vadásznom, de most már én is szelektálok. Igaz azt is tapintatosan tettem, mert vagy megtanítottam a vállalkozót a könyvelés rejtelmeire, vagy elküldtem mérlegképes tanfolyamra (azóta is vissza-vissza jár és kérdez), vagy olyan könyvelőre bíztam, akinek a munkáját ismerem és akivel szoktunk együtt konzultálni problémás esetekben. Több ilyen személyes és több netes kapcsolatom van, ahol a gondjaimat megbeszélhetem a szakmában jártas társaimmal.

Sajnos 2006 szeptembere óta megtanultam azt is (nem szívesen) hogy néha azt kell mondani az ügyfélnek, hogy erre most momentán nem tudok  válaszolni, de x-y idő után választ adok, mert utána kell nézzek. Hiszen manapság ami még tegnap igaz volt mára már elavult. Nap mint nap képben kell lenni és nagyon odafigyelni. 

Szerencsésnek mondhatom magam mert a pályám során sok olyan feladatot bíztak rám, amit magamtól el sem mertem volna vállalni, de kinézték belőlem, hogy megoldom és én addíg próbálkoztam, míg a végére jutottam a dolognak. Emlékszem az evulút táblákra, az akasztófázást néha még most is alkalmazom, ha kicsit nem értem( pl a fordított áfaát is így értettem meg). A Naplófőkönyv is először kínai volt a Kettős után.

Az idén is igyekeztem az Éves Egyszerűsített Beszámolókat áprilisban papíron leadni, hogy ne kelljen a bizonytalan elektronikusra várni. Aztán mégis úgy hozta a sors, hogy az egyik Bt a Széchenyi kártya igénylése miatt valamit módoított és be kellett adnom az elektronikusat. Amikor meghallottam, majd elájultam, hogy ezt én nem fogom tudni megcsinálni. Aztán 2 nap és szépen sorakoztak a csatolmányok és jött a MÁK igazolás is. Siker.

Azért is szerencsés vagyok, mert 1999-ben sikerült olyan könyvelő programot választanom, amviel azóta is  dolgozom. A program fejlesztők nagyon gyorsan alkalmazkodnak és frissítenek. Idén 12 program frissítést számoltam a tegnapival együtt. A programhoz Fórum is van különböző témákban és ott szoktunk egymásnak segíteni, s ez nagyon nagyon jó. Van a Fórumozók között is kezdő, de van könyvvizsgáló is. Szíversen segít mindenki a másiknak. megnyugtató, ha a kezdő válaszára azt látom én is ezt írtam volna, vagy ha én tudok válaszolni előbb, utánam azt még más is megerősíti.

Ilyen volt pl az új abavjavas ( - előjel), amit egyik Fórumozó társam fedezett fel, hogy utána kell beütni és előre hozza. én előtte kínlódtam kb 1 órát, s nem ment. Segítség kérésemre jött a válasz és ment. Megköszöntem neki.

Hát ha mindeniki ilyen segítőkész, akkor nincs is baj, de valahogy mi könyvelők még segítünk egymásnak, de a z élet többi szereplőire már ez nem mondható el. Ha mindenki tudása legjavát adná, nem itt állnánk.

De ne legyünk pesszimisták. előbb utóbb mindenki rájön, hogy egyedül nem megy.

 

 

Kollégái adnak a véleményére, ha tanácstalanok, őt keresik

határidők előtt elkészül, alig ad be önellenőrzést, mert olyan hogy egyáltalán az nincs, mert a könyvelő sem tudhat mindent, de az ügyfelek nehezen értéik meg hogy a határidők elött minden iratot le kell adni a könyvelésbe.

nem hiszem, hogy a magas könyvelői díj, minősiti a könyvelőt, mert a magánzók, akik éjjel nappal dolgoznak egyedül ,-azok nem tudják ezt megtenni, csak a felkapodtak,vagy uram-bocsá azok teszik ezt, akik nem hosszú

távú munkakapcsolatot szeretnének kialakitani ügyfeleikkel.

Sziasztok! Én ügyfélként akkor tekintek sikeresnek egy könyvelőt, ha az ügyfél, a hatóságok, és a kollégák is elégedettek vele, és lehetőleg sugározzon róla a szakma szeretete. Nem baj, ha nem tudja fejből a törvény szövegét, de ismerete legyen a változásokról és azonnal tudja, hogy hol kell elolvasni. Egy jó könyvelő kicsit cégvezető helyettes és tanácsadó is egyben. Én nem értettem a számvitelhez (most is csak kapizsgálom), de alapítottam egy céget. A választott könyvelőm azt ígérte, nem baj, ő akkor is elvezeti a hajót, ha mi nem tudunk úszni. Ennek több, mint 2 éve.  Akkor hittem neki, de azóta látom, hogy azért ez nagyon nem így van. Ügyfélként sosem kaptam elegendő információt a saját cégem állásáról, nem beszélgettünk eleget a cégről (mert nem kérdezett, én meg nem mertem kezdeményezni, hogy ne raboljam az idejét, amúgy sem vagyok egy kérdezgetős tipus, inkább magam járok utána a dolgoknak), így csak ritkán tudott használható tanáccsal szolgálni pl. a befektetéseket illetően. Azt ígérte, hogy ő folyamatosan vizsgálja az anyagainkat, és negyedévente kapok záró tájékoztatást. Talán egyszer kaptam, azóta nem. Sosem próbálta terelgetni a cég anyagi helyzetét, nem kaptam tanácsot előre, hogy így vagy úgy kellene eljárni, és ennek ez meg ez lesz a következménye, ennek függvényében döntsek. Én meg nem tudtam kérdezni sem, mert hiszen nem értettem hozzá. Így aztán egyik meglepetés ért a másik után. Ez lehet, hogy működik egy cipésznél, vagy egy egyszerűbb kereskedelmi egységben, de nem működik az én termelő vállalatomnál! Ezért sürgősen beiratkoztam egy mérlegképes köyvelői tanfolyamra. Nagyon élvezem, és már csak a záróvizsgám van hátra. Most látom, hogy egy valamilyen cégvezetői tanfolyam nélkül nem is engednék senkinek céget alapítani. Ahhoz, hogy egy vállalat jól teljesítsen, nem elég egy sikeres könyvelő, hanem egy tervezni tudó jó cégvezető kell! (mikro- és kis vállalkozásokra gondolok elsősorban) Akármilyen jó egy  könyvelő valószínűleg nem vállalhatja fel a cég vezetését ilyen szinten, mint ahogy én azt elvártam volna, és amit a könyvelőm nekem meg is ígért. A könyvelő utólag találkozik az eseményekkel, és ha egy nagyobb horderejű döntést elrontok, akkor az utólagos tanács már késő!

Komolyan fontolóra vettem, hogy esetleg magam is könyvelő leszek egyszer, és bebizonyítom, hogy lehet ettől jobb könyvelőnek lenni. Mondjátok meg nekem, tényleg nem fér bele a kezdő ügyfél tájékoztatásába néhány alapvető, igen fontos dolog? Például nekem komoly problémám volt a pénzforgalmi szemlélettől való elvonatkoztatással, hogy akkor is kell adót fizetnem, ha nincs egy forintom sem a kasszában, és erre tartalékolni kell, hogy nekem beleszólásom van abba, hogy mennyi év alatt amortizálódik le egy eszköz, nem tudtam, hogy ha készítek magamnak egy állóeszközt, akkor arról jegyzőkönyvet kell kiállítani és számlát is (a bevallás ugye már a könyvelő dolga), nem kaptam tájékoztatást a foglalkoztatást illetően, hogy mik a lehetőségek, melyik mennyibe kerül, és vannak adómentes juttatások is, nem tudtam, hogy a fordulónapi leltáramat hogyan kell elkészíteni, és hogy annak eredmény növelő hatása van. És nem elég, hogy kapok egy gyorsmérleget, azt értelmezni is kell tudni. Az adókat lehet tervezni, az ÁFA visszaigénylést is lehet egy kicsit befolyásolni, milyen ütemben kell majd, és kb. mennyi adót és iparűzési adót fizetni, és nem tudtam, hogy a garanciális kötelezettségekre céltartalékot kell képezni. A közösségen belüli adómentes értékesítés szabályai már csak hab a tortán! Egyelőre ennyi jut eszembe, de sok-sok ilyen dolog volt.  Ma már mindez persze nem probléma, mert az iskolában megtanultam, a neten és könyvekben, törvényekben utána néztem, mára már gyakorlat. De nagyon sajnálom, hogy ezeket nem a könyvelőtől tanultam meg, és nem előre, hanem utólag derültek ki a dolgok, hogy ja, még ez is..! Én nem tudom, ki hogy van vele a saját praxisában, de engem a kezdet kezdetén megkímélt a könyvelőm a számviteli politikámtól, azt sem tudtam, hogy van, és hogy eszik-e vagy isszák. Pedig igenis az orrom alá kellett volna dugnia, hogy ha nem is értem a felét sem, de ismerkedjek vele, mert mégiscsak az az etalon, aszerint fogja a cégemet könyvelni. És utólag lett is volna hozzáfűznivalóm. Nem tudom, ezeket el lehet-e várni a könyvelőtől, A JÓ KÖNYVELŐTŐL???

 

Természetesen, csak mindkét fél részéről idő és pénz kérdése.

Szerintem jól tetted, hogy elkezdted a mérlegképest, ilyen mélységben egy könyvelő sem mondta volna végig a számviteli törvényt a könyvelési díj fejében ha nem fordul elő a cég életében. Mindezeket egy tanfolyamon, előadásokon, kötelező továbbképzéseken érdemes elsajátítani. Viszont az adó és járuléktörvények száma sem elhanyagolható egy cégre vonatkozóan..!!. Én azt látom, hogy a cégvezetők és a könyvelők is időhiányban vannak mindig, de a kettő együtt....???

Szívből kívánok Neked sok sikert .

"Most látom, hogy egy valamilyen cégvezetői tanfolyam nélkül nem is engednék senkinek céget alapítani."

 

Maximálisan egyetértek veled!

Én azt gondolom ez munka,  nem egy verseny, ahol hajtani kell az érem megszerzéséért, várni mikor akasztják a nyakunkba. Tenni kell minden nap a dolgunkat, mint mindenki más a munkahelyén.

Elég rég vagyok a szakmában, csak könyvelőként kezdtem, soha nem voltam bérszámfejtő, munkaügyes. Ma viszont kell egy ember aki mindenhez ért. Vagy fel veszi az ember a ritmust, vagy lemarad, de nagyon.

Igy van ez a technikával is, én még evolut táblán kezdtem könyvelni, hol van az már!  Én sosem leszek tökéletes könyvelő, már nem is törekszem erre, de próbálok mindent megtenni, hogy a problémák elkerüljenek.

Hogy ki a sikeres könyvelő?

Én azt tartom sikernek, ha negyven évig a pályán tud valaki maradni és nem kesereg naponta!

 

Nekem betelt a pohár most július 20án, többek közt a megbecsülés és megfizetés hiánya miatt.

Monacoban nyaraltam, és most szervezem, hogy kitelepülök.

Kedves Zsuzsa!

Az utolsó három bekezdéssel egyetértek, az elsőt pedig eként módosítanám: ügyfelei megbecsülik munkáját. 1993. óta könyvelek magánvállalkozásokat, társaságokat, voltak völgyek is és hegyek is, de azóta is szeretek könyvelni, az embereket viszont már "rangsorolom". Sikerült szerintem kiismernem őket a hozzáállásukból, adófizetési hajlandóságukból és megpróbálom úgy adagolni az "eredményt". hogy nekik is jó legyen a "szájízük".

A törvényeket, amik ránk vonatkoznak, azokat nem minősítem, nekem azok okozzák az igazi kihívást, hogy megfeleljek nekik.

Én is szeretem időben és nem utolsó pillanatba beadni a bevallásokat, csak néha az utolsó pillanatba változnak a nyomtatványok versió számai, és szerintem az is segitené a könyvelők munkáit, ha pontosabb lenne a változás tájékoztatás és nem változtatnák vagy módositanák olyan sürün. Én például már tapasztaltam olyant is, hogy hibás nyomtatvány jelentettek meg, mire az ember kinyomozta vagy megtalálta a hiba forrását idő veszteség, meg néha az ügyfelek is szeretik az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat.

Ezenkivül szeretném megkérdezni mit jelent az ha az APEH egyik ügyintézője felhivja a könyvelőt és azt mondja, irat betekintést akar és elmondja melyik évre vonatkozóan.

12éve könyvelek, de még ilyennel nem találkoztam. Mit kell ilyenkor tennem és ez mire terjed ki.

Megköszönném ha minél elöbb valamilyen segitséget adna. köszömöm és várom viszont válaszát.

Erzsébet

Ebből náhány pont nem csak rajtunk múlik. Magas könyvelői díjért dolgozni, ehhez jól működő, fizetőképes cégek kellenek. Nálam sajnos egyre több, aki nem tud működni, pedig szeretne, de elvesztette a piacát. Ebből adódóan nem tud növekedni az ügyfelek száma sem, örülök, ha stagnál.  Az önrevízióval se mérjük már magunkat. 80 %-ban az ügyfél miatt kerül be önrevízió. Nem tájékoztatott, nem hoz árbevétel számlát, nem adta le a túlórákat stb, de a kapkodás miatt is volt rá példa, mert bizony nem tarthatok egy titkárnőt, aki figyel erre-arra. Amúgy is azt vettem észre, hogy a könyvelők zöme egyedül, asszisztens, titkárnő nélkül kénytelen dolgozni. Kevés ilyen szakma van, ahol ilyen felelősséggel, rengeteg háttérmunkával egyedül dolgoznak.

Szerintem tenni kellene a könyvelő szakma nagyobb elismertségéért. Akkor amikor a média állandóan adminisztrációs terhek könnyítéséről beszél, holott erről egyáltalán nincs szó, hogyan mondjuk, hogy megint újabb és újabb teher került a nyakunkba, lsd cégautó adó bevallás, eddig egy bevallásba megfért a 08-assal három számadat volt, most külön bevallást kapott, három oldal nyomtatatandó és mellé még a gépjármű adót is figyelni kell, gyesest, gyedest jelenteni kell, kerekítést könyvelni kell, stb. Szumma szummárom azért összeesküdött ellenünk a világ.

A többi igaz, de ez a mi lelkiismeretességünk múlik . Na és ebbe is bele lehet fásulni, de csak azért mert nincs megfizetve.

Sziasztok: Marcsi

A fentieken túlmenően még a sikereim között könyvelem el, hogy minden Apeh által lefolytatott ellenőrzés, hiányosság feltárása nélkül
zajlott le! Sőt! Nem egyszer mondták az ellenőrök az ügyfeleimnek, hogy szépen rendezett, könnyen ellenőrizhető anyagot nyújtottak be ellenőrzésre!
Persze ehhez az is kell, hogy a nehezen kezelhető esetleg nem feltétlenül tisztességesen működő társaságok vezetőinek mondhatom azt:
hogy ezt a munkát semennyi pénzért nem vagyok hajlandó megcsinálni! Nem vagyok rászorulva! Sajnos, volt amikor ezt nem tudtam megtenni,
de feltétlenül siker az is, hogy mára már tudok válogatni az ügyfelek közül, hiszen a könyvelés csak úgy lehet jó, ha az ügyfél és a könyvelő  együtt
tud működni. Örülök, hogy ilyen ügyfeleim vannak, s megbecsülik a munkámat.... Ezért megéri az a sok plusz munka, ami zárásidőszakokban
rám hárul...
Erzsike

 

    A felsorolt ismérvek  szinte mindegyike vonatkozik rám. 1996 óta vagyok önálló könyvelő, mivel 50 évesen egy komoly betegség miatt leszázalékoltak.

    A felsoroltakkal egyetértek, sajnos sok telefonomba kerül, hogy minden információt megkapjak, minden bizonylat bejöjjön és főleg, hogy mindenki fizessen.

    Nálam a siker mindezeken túl az, hogy ezen idő alatt az én hibámból senkit nem büntetett meg sem az APEH, sem más szervezet.. Sőt akit megbüntettek

    annak is előre szóltam, hogy nem jól csinálja, de nem hallgatott rám.

    

 

Szerintem egy könyvelő "sikeres" munkáját az alabbiak minősítik:         -elsőrendű a megfelelő szakmai tudás, naprakészség,  továbbképzéseken való részvétel stb.  - tisztában kell lennie - emberi és dologi körülményeire tekintettel - az általa felvállaható munka  mennyiségével --nagyon fontos a munkaszervezés, és a kontroll

-az önellenőrzés ténye és lehetősége szerintem egy pozitív dolog, és általában nem a könyvelő tévedésé,hanem egyéb objektív dolgok  állnak a hátterében( pl.áfa: későn leadott kimenő számla,08-as:későn leadott bértétel változások stb.)

-fontos dolognak tartom, ha konzultál kollégáival  szakmai értelmezésbeli  problémája esetén( felvállalja, hogy ő sem tudhat mindent!)- én ezt természetesnek tartom, hiszen 3-4 szakterület az amit a jelenlegi könyvelőknek el kell látniuk

-a könyvelői díj? -sok mindentől függ! -ha az adott cég nagyságához,összetettségéhez mérjük és megfelelően" kezeljük",akkor természetesen lehet igen magas is a díjazás, de csekély összeg is.Egy elégedett és " képben" lévő  ügyfél tudja  mi az általa megfizethető összeg.Sajnos hallunk extrém eseteket is, én erre azt mondom: kettőn áll a vásár! Nem mellékesen jegyzem meg, hogy óriási a piaci kínálat könyvelés tekintetében.

 

 

Sikeres az a könyvelő, aki jól végzi a munkáját, szereti amit csinál, és meg is él belőle.

Természetes ha bosszankodunk, hisz ha sokunknak a talpon maradással kell nap mint nap megküzdeni, akkor csak hab a tortán a sok egymásnak látszólag ellentmondó információ, valamint az értelmetlennek tűnő pluszmunkák nem adnak lehetőséget a minőségi munkavégzésre.

Csak annyi ügyfelem van, akiket úgy tudok kiszolgálni, hogy nem kell kapkodnom még a legtöbb munkát adó határidős feladatoknál sem.Igyekszem mindent a lehető leggyorsabban elintézni, ha ügyfelemnek valami ohaja, sóhaja van. Önellenőrzést csak elvétve kell beadnom. Cserébe elvárom, hogy ügyfeleim pontosan fizessenek.

Kedves Zsuzsa!Én úgy gondolom, hogy nem kell ahhoz sok céget könyvelni, hogy sikeresek legyünk, annyi céget vállalok, amennyit teljeskörűen el tudok látni. Ügyfeleimmel kialakított rendszer van, így időben elkészülnek a bevallások, nincs csúszás.Persze azt nem mondom, hogy nem fordul elő önellenőrzés, túlmunka, hiszen az adminisztrációs terhek iszonyúan megnövekedtek, a bevallási határidők szorosan követik egymást, illetve olyan sok jogszabály változik hogy sokszor követni is nehéz. Ügyfeleimről annyit, hogy akivel nem találom meg a közös hangot, attól búcsút veszek. Értem itt, hogy többszöri felszólítás után sem kapom meg időben az anyagot. Szerencsére ez egy-két esetben fordult elő. Összességében elmonhatom, hogy szeretem amit csinálok (van olyan időszak is, amikor elgondolkodok, hogy vajon jól választottam-e?)és ami a legfontosabb az ügyfeleim elismerik a tudásomat és megbíznak bennem! Mónika

Én csupán használója vagyok a könyvelői munkának, tehát más szempontból választom meg a sikeres könyvelő mércéit.

1.Adok a véleményére, hozzá fordulhatok tanácsért.

2. Nem az utolsó pillanatban kapkod, hanem jól szervezi a munkáját.

További szép napot mindenkinek!IMON

Szerintem az alábbiak:

Kollégái adnak a véleményére, segítségül hívják probléma esetén,nem kapkod határidő előtt elkészül (mert így van ideje mégegyszer átnézni), jól szervezi a munkáját (ha hagyják!). Az önellenőrzésen elgondolkodtam, ugyanis én sem adok be gyakran, de ez szinte mindig az ügyfél hibája (pl. az utolsó kimenő szla a következő ÁFA időszakban kerül hozzám, későn jelzi, hogy az alkalmazottja kilépett, vagy újat vett fel, munkaszeződésben bért módosított) tehát ez szerintem nem igazán mérce.

Kedves Zsuzsa !

A siker nem a beadott önreviziók számától függ, sem attól, hogy nem kapkod, jól szervezi a munkáját. Mert ezek a dolgok nem csak a könyvelőtől függnek. A siker attól függ, hogy az ügyfél elégedett a könyvelője munkájával. Panaszkodhatunk naphosszat, hogy határidők meg állandó jogszabályváltozások. Ez a mi problémánk.  Úgy kell nekünk, miért ezt a fogalkozást választottuk. Az ügyfél a végeredményre figyel. És , ha meg van elégedve, akkor mondhatjuk azt, hogy jól dolgoztunk. És legyünk akkor büszkék. ( Mert mi tudjuk, hogy mennyi munka van a végeredmény mögött.) 

Életem egyetlen pályája a számvitel, annak mindenlépcsőfokát végig jártam egészen a csúcsig. Családi vállalkozásban dolgozunk, amit 1991-ben alapítottam, azóta is töretlenül és sikeresen müködik. Közben mellette elötte és utána is hosszú ideig főkönyvelőként is dolgoztam, de ahogy benépesült a családdal a vállalkozás, csak vállalkozásban végezzük többek közt a számviteli szolgáltatást. A pálya szeretetére családtagjaim is ráéreztek, persze nem mindenki számvitellel foglalkozik, de közvetve kapcsolódnak a tevékenységhez. Azért írtam ennyit erről, hogy bemutassam, van becsülete a könyvelőnek, van síkere a pályának. Nem kellett hírdetni magunknak. Jöttek, mentek is az ügyfelek, de akik elmentek, soha nem rossz szájízzel mentek el.Mindig jött helyettük új ügyfél. Az új ügyfelek mindíg ajánlásra jöttek, voltak akik az APEH-ban hallottak rólunk, ilyen is van. Mindenki tudta a tarifánkat, ami nem lóg ki az átlagból. Általában két évenként emelünk díjat, egy hónapot elengedünk, ha egyszerre tud fizetni. Nem kötelező, ez nekik kedvezmény.Mindent igyekszünk elintézni nekik, ami a vállalkozásukkal kapcsolatos. Kollégáim / családtagjaim / és jó magam is mindíg figyelemmel kisértük a változásokat, mindenhol tájékozodtunk, ha valamit nem tudtunk megoldani, akkor kikértük szakemberek véleményét is és úgy döntöttünk bizonyos dolgokban. Igy találtunk Zsuzsira is. Elvárt ígény nálunk, hogy naprakész tudással rendelkezzünk. Nekem azért könnyebb, mert a hosszú pályafutásom során sok törvénnyel találkoztam és rájöttem, már csak adaptálni kell, nem kell elölről kezdenem mindent. Mindenkinek megvan a maga területe, de mindenki ismeri az ügyfelek sajátosságait , ismerjük egymás munkáját, azért, hogy ha valamelyikünk hiányzik, nem áll meg az élet. Kegyetlen időszak a december közepétől július 20.-a közötti intervallum, de úgy szervezzük a munánkat, hogy minden bevallás, beszámoló stb határidőre kész legyen, hogy ne essünk mulasztási bírság alá, sem ügyfeleink, sem mi. Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy elöbb kész a bevallás, mint a számítógépes feldolgozás, amit nyugodtabb időszakban pótolunk. Persze ehhez nagy gyakorlat és preciz háttérmunka szükséges, nem ajánlom kezdőknek. Az önellenőrzésekre szükség van több okból is: -Ügyfél nem ad le időben , vagy nem mindent ad le időben, a bevallásnak el kell készülnie. Olcsóbb egy önellenőrzés, mint a mulasztási bírság. - Áfa évközi átállásnál, ha nem vagyunk biztosak benne, inkább leadunk egy bevallást, amit ha nem szükséges, úgy is törölnek. -Jogszabály félreértelmezések miatt / pld. a fordított áfa mizéria/ nem várhattunk a bevallás le nem adásával, inkább utána önrevizióztunk. APEH ellenőrzésre a bejelentés pillanatától tudatosan készülünk, de ha váratlanul ér az ellenőrzés, mindíg eljátszható az "önellenőrzés" alatt állás. Ügyfeleinket igyekszünk rávenni a tisztességes adózási morálra, de minden lehetőséget átvizsgálunk az adók csökkentésére. Tisztességtelen ajánlatokba soha nem mentünk bele, ezért ha kellett mi magunk váltunk meg az ügyféltől. A könyvelés bizalmi munka mindkét fél részéről, de igyekeztünk támadási felületet nem hagyni magunkon. Vannak olyan ügyfeleink, akik a kezdet kezdetétől megmaradtak velünk, de akik elmentek, soha nem költötték rossz hirűnket és a mai napig is jó ismerösként üdvözöljük egymást, de voltak olyanok is, akik hosszú idő múlva visszatértek hozzánk. Hosszan írtam erről a pályáról, mert nem tudnám egy-két mondatban leírni, mitől sikeres egy könyvelő. A pálya iránti alázatban tudnám összefoglalni. Nekem síkeres, mert családom tovább viszi és nem kényszerből, amit elkezdtem.

Sajnos ebben a szakmában, már régen nincs sikerre lehetőség. Nagyon nagy az elvárás, aminek egyszerűen képtelenség eleget tenni. Aki lelkiismeretes, az folyton azon agyal, hogy jól csinálom-e, biztosan nem maradt-e ki valami, nem felejtettem-e el valamit, igy kell-e, állandóan bizonytalan. Nincs hova, kihez fordulni segitségért az értelmezhetetlen, magyartalan jogszabályok erdejében. Az apeh egyszerűen nem válaszol. egy irásban feltett kérdésre, ha pedig igen, akkor olly módon, hogy azzal semmire sem lehet menni. És ez nagyon nagy stressz, ami már kérdés, hogy megéri-e.

Aki pedig lelkiismeretlen, az könnyebben viseli ezt az egészet, mivel fogalma sincs arról sem, hogy mit is kellene tudnia.

A szakmánk már régen nem a könyvelésről (gazdasági események rögzitése) szól, az a legkevesebb. Viszont otthon kell lenni a cégalapitásban, bérszámfejtésben, nyugdijrendszerben, gyes-gyád, táppénz, unios előirásokban, vpop (környezetvéd. termdij), jövedéki törvény, munkaügy, teáor, és nincs vége..... Állitom nincs még egy szakma, ahol egy pillanatig sem érezheted, hogy minden rendben van. Mert sosincs rendben, mindig van restanciád is, olyan mint a háztartás, soha sem érsz a végére.  Siker??? 

ezzel én is mélységesen egyetértek. ha épp a nem könyveléshez tartozó kényes témában nem tudok azonnal, vagy nem is akarok felelősségteljesen nyilatkozni, az ügyfél már zokon is vette. persze az adótanácsadó, vagy könyvvizsgáló sokba kerül. csak nekünk kell mindent tudni a könyvelési díjért. 

Elolvasva a többi hozzászólást, van itt minden (pozitív-negatív). Az én véleményem csak annyi, hogy ez egy nagyon nehéz szakma, minden téren rátermettséget igényel. A sikert számomra az jelenti, ha az ügyfelek és a kollégák elismerik a munkámat. A többi nem csak a könyvelőn múlik.

szerintem az 1. és a 4. pont már jelent bizonyos mércét.

A siker mércéje - véleményem szerint - az ügyfél elégedettsége, ennek eredménye lehet az is, ha hírdetés és mindenféle hírverés nélkül is nő az ügyfelek száma.

A magas díj elriasztja a vállalkozókat. Ha a kollégák tőlem kérnek tanácsot, az is az elismerés egyik - nem is elhanyagolható - formája.

Az utolsó pillanat borzalma sok esetben az ügyfél számlájára írható, sajnos néhányan határidő előtt alig néhány nappal juttatják el az anyagot, ömlesztve.

Az önellenőrzés  - amennyire lehet - kerülendő, de nem annyira nagy baj, hogy azt sikertelenségként élném meg.

Kétségtelen, hogy a könyvelő munkájának anyagi elismertetése az utóbbi időben egyre nehezebb. A vállalkozások a költségek csökkentését a könyvelési díjjal kezdenék legszívesebben. Díjemelés, de legalább infláció követés a könyvelési díjban, ez már csak a legszebb álmaimban lehetséges!

Én ezt a munkát minden nyűgjével-bajával, nehézségeivel és visszásságaival együtt is nagyon szeretem. Nem a munka mennyisége okozza a gondot, hanem az, hogy ebben a zűrzavarban naprakésznek lenni valóban embert próbáló feladat.

Ettől függetlenül, vagy inkább ezzel együtt minden kollégának sok sikert, vidám munkavégzést és minimális önrevíziót kívánok!

-A sikeres könyvelő munkájában az adóhatóságok nem vagy alig találnak hibát.

- Az ügyfelek bizalmát maximálisan élvezi.

-A sikeres könyvelő emlékszik az ügyfelekkel kapcsolatos dolgokra, amit megígér azt betartja.

-Az ügyfelek figyelmét felhívja olyan témákra is, amik nem tartoznak szorosan a könyvelői feladatok közé.

Számomra a szakmánkban a siker az, ha érzem és látom,hogy az ügyfél meg akarja érteni az összefüggéseket a számok között, ha nem csak a visszajáró adóra, a nem fizetésre gondol, hanem igyekszik átlátni a vállalkozása működését.Sikernek érzem azt is,ha egy ellenőrzés alkalmával - legyen az bármely hatóság - megjegyzik, hogy ritkán látnak ilyen összeszedett,rendezett anyagot és minden fennakadás nélkül le tudják folytatni az ellenőrzést. Sikernek érzem,hogy ma Magyarországon még mindig könyvelő vagyok és úgy érzem megállom a helyem a szakmában. Siker,hogy amikor már legszívesebben feladtam volna, hogy egy kevésbé felelősségteljes munkát válasszak, akkor sikerült kihívásként tekinteni a szakmámra. Siker,ha olyan kollégák között munkálkodunk,akikkel meg tudjuk vitatni a törvények gyakorlati alkalmazását. Siker,ha ki tudunk gubancolni egy elfuserált könyvelést. Siker,ha letisztázunk egy hiányosan megfogalmazott paragrafust.Sikernek érzem,hogy vannak olyan emberek,mint Zsuzsa, akik a teendőiken felül azon munkálkodnak, hogy segítsék a "társaikat". És még tudnám folytatni...:)  Kész akarva írtam kizárólag pozitív dolgokat. Minden éremnek két oldala van. Nézhetjük csak a rosszat is,de azzal nem segítünk sem magunkon,sem az ügyfelünkön,sem a törvényalkotón,sőt...! "Félig tele van a pohár, vagy félig üres?"

Kedves Zsuzsa!

Úgy látom a könyvelő kollegák hasonlóan vélekednek erről a szakmáról.

Hogy mi számomra a siker? Az az érzés, hogy maradéktalanul teljesítettem azt a feladatot amiért anno ezt a szakmát választottam, még akkor is ha küzdés az egész. Számomra jó érzés ha az ügyfél szemében egy-egy megbeszélésen meglátom megcsillanni a FÉNYT. Érti amit kérek, érti amit mondok.

Rájöttem arra is, (rossz tapasztalatok miatt ), hogy a trehány ügyfelektől egy idő után meg kell szabadulni. Lejáratni magunkat az adóhatóság előtt kész öngyilkosság.

Siker számomra az is, ha az adóellenőrök elismerték a munkámat, és megnyugtató jegyzőkönyvet készítettek. Siker szerintem az is, ha valaki segíteni tud a másiknak szakmailag. Olyan szerteágazó ez a szakma, nem tudhat mindent az ember, ezért ha van ki segít azért nagyon hálás tudok lenni. Elfogadni is tudni kell.

Szerintem ha ezt a szakmát végezzük, és tudunk róla néha panasz nélkül beszélni, látjuk a munkánk szépségét akkor az is siker.

Jogszabályok jönnek és mennek, nehéz megérteni és alkalmazni őket, de ha nem szeretjük azt amit csinálunk kereshetünk akár mennyit soha nem leszünk sikeresek. Sőt..

Sok sikert kívánok mindenkinek.

Hogy mitől sikeres egy könyvelő, ezt nehéz megmondani főleg most amikor állandó megmérettetés előtt állunk a sok változás és módosítás közepette. Én nem hiszem, hogy a sok ügyfél vagy a magas könyvelői díj lenne ennek a bizonyos "sikernek" a bizonyítéka. Én már azt is sikernek könyvelném el, ha maximálisan tudnám képviselni az ügyfeleimet és határozott, mindenki által / APEH, VPOP stb./ elfogadott megoldásokat tudnék javasolni. Nem kellene  állandóan azon izgulnom, hogy az adott jogszabályt vajon jól értelmezem-e. Tapasztalatom szerint ezzel "mások" is így vannak - sajnos -  és itt nem a könyvelőkre gondolok. Nem tudom lehet-e ma sikeres egy könyvelő, legfeljebb csak túlélő.  

 

És már lassan félholt..........

Tisztelt Zsuzsa!

Szerintem a sikeres könyvelőnek nincs annál több ügyfele, mint amennyit  időben és pontosan képes kiszolgálni. Ezzel a könyvelőnek  saját magának kell tisztában lennie. Elhiszem, hogy nagyon jó sok ügyféllel és sok keresettel rendelkezni, de nincs idegesitőbb annál, amikor a halmozott hibákat sorra javítani kell.

Egy könyvelő mindaddig szuper az ügyfele számára, amíg ellenőrzésen nem esnek át a Hivatalban. Ha bármi oknál fogva bírság kiszabására kerül sor, a könyvelő máris a rosszak közé tartozik. Akár az ő hibája, akár nem. Sajnos én azt tapasztalom, hogy hiába vagy alapos és teszel meg mindent, hogy védd az ügyfeled és persze a saját pénztárcádat is, ha a munkádat az ügyfél nem becsüli. Természetesnek veszi, hogy állandóan a rendelkezésére állsz, még akár a szabadságod alatt is. Ma nagyon nehéz már törvényes keretek között adót spórolni, mert a kiskapukat egyre jobban zárják. Ilyenkor is előfordul, hogy az ügyfél szemében te mint könyvelő nem vagy eléggé jó, tájékozott. Holott nem rajtad múlik. Az ügyfél szempontjából a jó könyvelő az, akinél kevés adót kell fizetni. Szerintem ez nem jó szemlélet, de sajnos sok kisvállalkozás így van ezzel. Én nem panaszkodni akartam, mert nekem jó ügyfeleim vannak, szeretem is amit csinálok, bár néha már sok:-).. egyre több:-)

 

Ez legalább őszinte

A jó könyvelő minősítést nem szabad egy oldalról megközelíteni. A vállalkozó oldaláról: akinél nem kell sok adót fizetni, aki a könyvelési feladaton túl még a család egyéb ügyes-bajos pénzügyi dolgait is elintézi amíg a vállalkozó megérdemelt üdülését tölti. És mindezt természetesen rettenetesen kevés pénzért, hosszú munkarendben, de olyan szerződéses feltételek mellett, hogy mindenért a könyvelő a felelős.

Az adóellenőr oldaláról: minden ellenőrzés alkalmával ugrik, és készséges.Azonnal bemutat, becsatol a revizorok kénye és külön igénye szerinti dokumentációt, persze olyat is amit egyetlen törvény nem ír elő.Természetesen az ellenőrzés megállapításait nem vonja kétségbe, pláne nem vetemedik odáig, hogy észrevételt tesz, netán fellebbezésre is vállalkozik. Sajnos a fent felsorolt ismérvek nem a sikeres könyvelő, hanem a szakmáját szerető, eszméletlen teherbírással rendelő szakember ismérvei. A megbecsülés a vállalkozások részéről nagyon ritka, és hogy sokat keresnének azt sem tapasztalom.

 

Erre nálunk azt mondja a vállalkozo:  kérem szépen én fizetek,  ezért fizetek, a pénzemért mindent,..... üdv.

Kedves Zsuzsi ! Nagyon sokat dolgoztam az utóbbi hónapokban. Megelégedéssel küldtem el az utolsó áfa bevallást 20-án. Akkor tényleg éreztem,hogy "egy nagy kő esik le a szivemről" , vagy honnan. El voltam fáradva rendesen, de sikeresnek éreztem magam, mert megtettem mindent ami tőlem telt. Mindenképpen úgy érzem,hogy a siker titka a jó szervezés és ha nem is határidő elött, de határidőre el készülni . Aztán kikapcsolni a telefont és el menni pihenni. legalább egy hetet.

Szia Zsuzsi,  a telefont nem lehet kikapcsolni,  egy ügyfelem igy ment el. /Neki éjjel is rendelkezésre kellett volna állni, mert öneki ekkor kellett volna tanács. Se szombat, se vasárnap, és igy nyaralás sem lehet, csak  telefonnal... szép napot....

Szerintem mindek könyvelőnek egyre több és több adminisztrációs feladata van, én mindig az év első két hónaptól rettegek, mivel mostmár a törvényhozó honatyáink "alsónadrágján, vagy bugyiján" mulik hogy mikor és mit és kinek és milyen bevallást kell beadni. Sok éven keresztül már az év végén tudtuk ki milyen bevalló, most meg még egy előző évet is figyelni kell.  Figyelni kell hogy mindent beadtál-e, jól adtad-e be tehát az ember folyamatos kimutatásokat gyárt nehogy elmaradjon valami. Szerintem jó könyvelőnek lenni a mai adózási és jogszabályi feltételek mellett szinte lehetetlen, hiszen folyamatos mozgásba van minden és ráadásul még visszamenőleges hatállyal. Zsuzsa én is szeretném meköszönni a sok gyakorlati tanácsot, hiszen a továbbképzéseknél szerintem ez az egyik legfontosabb, és ezt a te előadásaidon maradéktalanul megkaptam.

 

Kedves Zsuzsi! Az én véleményem az, hogy az jelenti a sikert egy könyvelő számára,  aki nem az utolsó pillanatban kapkod és idő előtt elkészül, jól szervezi a munkáját. De ehhez kell, hogy az ügyfél is alkalmazkodjon, időben hozza az anyagot, hogy ne legyen csúszás.

 

Kedves Judit, Kedves ,,csak a keresztnevét,, ! Jó Nektek, hogy nem kell az utolsó pillanatban is kapkodni, az utolsó pillanatban is még egy gyors ellenőrzést, és az utolsó pillanatban leadni a bevallásokat. Lehet jól szervezeni,és mindig határidő előtt elkészülni, de szerintem is csak akkor, ha mindent munkafázist , más ember készit el, vagy csak kevés céged van. Ha több van és egyedül, esetleg ketten vagytok, bizony hiába szervezel akárhogyan, mindig közbe jön valami, vagy valamelyik ügyfél, akármilyen borzasztó sürgős ügyével, és már félre is kell tenned a bevallást, és készits egy banki információs lapot, egy pályázathoz valamit,és nem érdekli, hogy neked bevallási határidőd van, vagy nincs el kell késziteni, mert félni kell,hogy netán mást keres.Igen és jön az éjszakai müszak is.Nektek nincs ilyen?

Kedves Zsuzsa!

Először is köszönet és hála a sok segítségért, amit Te adsz nekünk!

Az igazság az, hogy mostanában szinte semmi sikerélménye nincs az embernek, még azért is büntetéssel fenyegetik, amit jól, határidőben, gondosan, pontosan elvégzett, csak épp a nagybetűs hivatal rendszere, vagy alkalmazottja nem járt el kellő gondossággal. Ilyen esteben, ha az ügyfél kapja a fenyegető levelet, megrendülhet a bizalom, ez tönkreteheti évek munkáját is adott esetben. Szerintem rettegünk nap, mint nap, mit felejtünk el ebben a szörnyű útvesztőben!

Siker? Talán még az is lesz...,

Talán nem a sok ügyfél, de a könyvelő munkát értő és valósan értékelő ügyfél (persze nem 1-2, de kiszolgálható létszámú). Szakmai színvonal nem lehet naprakész tudás nélkül, persze "jó érzék" is kell, hisz minden szakmánál jelentős többletet hoz a rátermettség. Jó, ha beosztható a munka, az időbeosztást nem borítja semmi, persze ez is függ a felkészült előre látástól is....talán. Sokat javíthat az időbeosztáson az elsőre precízen végzett munka, de szerintem nem elsősorban magunk miatt kell önellenőrizni, legalábbis azt látom saját gyakorlatomban... Véleményem szerint a bürokrácia dagasztás nem a mi műfajuk, csak elszenvedői vagyunk és nem rajtunk múlik... viszont robotolhatunk vele... és kereshetünk újabb trükköket a fizetést elfelejteni szerető ügyfelek emlékeztetésére..... szóval a régi nóta; szerelem, szerelem.....már egy órája szerelem ezt az átkozott gépet. és amíg bírom, maradok a pályán, mert ez is egyfajta szerelem... köszi a türelemet, bocs a hosszú lé miatt.

Ki érezheti magát sikeres könyvelőnek? Akit ügyfelei szívesen ajánlanak ismerőseiknek, mikor azok az aktuális könyvelőjükre panaszkondnak... Így ebben már benne van az is, hogy elismerik a munkáját.
... és persze a másik jóleső elismerés-érzés az, amikor a kollégák akkor is kikérik a véleményét, amikor már majdnem biztosak a dolgukban... de megerősítést tőle várnak.
A határidőben történő elkészülés pedig megint csak relatív... nyilván jobban kapkod, és több munkaórával képes csak teljesen precíz munkát végezni egy teljesen egyedül dolgozó könyvelő,  mint egy olyan vállalkozás, ahol más munkaerő végzi a bérszámfejtést/bejelentéseket/járulékbevallásokat,  és megint más a könyvelés/adóbevallások elkészítését. Ez utóbbinál sokkal jobban meg lehet szervezni a munkamenetet. Persze előbbinél is van rá mód, csak tudni kell nem túlvállalnia magát az embernek, nem szabad elapróznia az energiáit,  és megfelelő csapattal kell körülvennie magát, ahova szakmai segítségért fordulhat (és persze viszont nyújthat is segítséget).

 

Maximálisan osztom a meglátásod, "nem szabad elaprózni az energiát" és én azt szoktam mondani, hogy ellenőrzési szempontok szerint dolgozzunk, amit a revizor elvár tőlünk, egy tollvonással sem többet. Sikeresnek akkor is érezhetjük magunkat, amikor túlterheltség miatt elküldjük az ügyfelet és egy idő után visszakönyörgi magát. Fontos a kapcsolattartás  a könyvelőkkel, oda - vissza segítség. Zsuzsi oldala viszont az egyes számú támasz.  

 

 

Kedves Zsuzsa!

A személyes véleményem szerint.

Nem az utolsó pillanatban kapkod, hanem határidők előtt elkészül, jól szervezi a munkáját,

A jó könyvelő.

Üdv.H. Edit

Ehhez olyan ügyfelek is kellenének, akiből nem úgy kell kiimádkozni a bizonylatokat.. Olyan ügyfelek, aki 20 éves vállalkozói múlttal a háta mögött különbséget tud tenni, beérkező és elmenő számla között, aki nem kerestet egy napig velem az évi 10 000 (!!)  kimenő készpénzes számlája között egy adott tételt, mire 24 óra múlva kinyögi, "Ja bocs, azt nem eladtuk,. hanem vettük"....

Én sem tudok sikerről irni. Küzdelem az ügyfelekért, néha már titkárnöi feladatok ellátásával, ügyfél lelkének pátyolgatásával, határidők mókuskerekében, idegeskedéssel, eszeveszett kapkodással.Sajnos. Zsuzsi,  köszönöm  a mindenkori tájékoztatásodat , valami jó dolog is legyen !

A sok ügyfél még nem mérce, mert aki egyedül akar dolgozni, nem tudja agyon vállalni magát, és azért még dolgozhat jól.

Ha vidéki, akkor nem tud annyit kérni az ügyfeleitől, mint egy városban, vagy egy sűrűbb vállalkozói övezetben.

Magamból kiindulva, nem csak könyvelés területén szolgálja ki az ügyfeleket, hanem pályázatot ír, figyel, szakterületeken ad tanácsot, utánajár az ügyfél ügyes-bajos hivatalos dolgainak.Tehát maximálisan segíti a vállalkozót, aki ezért hálás.

 

Sajnos manapság sikerről nem tudok írni. Sok idegeskedésről, sok munkáról néha kapkodásról tudnék mesélni. Valóban kész van a munka határidőre, de nézzük csak a határidőket egy hónapban, ahol bérszámfejtés is van: 3, 4 (bérkifizetéshez adat) aztán 12-e, 15-e (intrastat), 20-a egy nagy levegő és kezdődik minden előlről.Ezek az időpontok a hatóságok felé történő jelentések. Nem írtam még az ügyfelek igényeinek teljesítéséről, pedig azok is fontosak, hiszen Ők fizetnek nem az APEH.

Szeretnék egy olyan államban dolgozni, ahol nem az lenne érdem az adőhatóságnál, hogy jól megbüntettük a vállalkozókat (persze mindenről a könyvelő tehet), hanme arra lenne büszke az adóhatóság, hogy milyen sok vállalkozás küzd, és dolgozik a megélhetésüknek megfelelően és ténylegesen azokat a vállalkozásokat büntetnék meg akik tönkre teszik a többi vállalkozást és az országot. Tapasztalatom szerint ez nem így van. A nagyokat nem igazán büntetik, mert "nem lehet" a kicsiket azért mert "nem érdemes" a közepesekről meg a bőrt is lehuzzák. Belefulladunk a statisztikába, a bizonyításba, a papírozásba, ja és a törvényhozásba, mert lassan már negyedévenként változik.

Elnézést a hosszúra nyúlt véleményért, de le kellet írnom.

Üdvözletem mindenkinek és kitartás a gályán.

12yx