Lentebb elolvashatod az eredeti könyv fejezet és bekezdés címei szerinti kiegészítéseket. Ha szeretnéd kinyomtatni a módosítást, akkor töltsd le pdf-ben itt >>
2.1.4. Elszámolásra kiadott előleg
A fejezetben arról van szó, hogy amikor egy munkavállaló visszatér külföldi útjáról, és elszámol a korábban felvett valuta összegével, akkor azt milyen árfolyamon kell nyilvántartásba venni..
Könyvem 42. oldalán leírtam, hogy a számviteli törvény szó szerinti előírásaiból adódóan milyen adminisztráció vár a vállalkozókra.
„Talán senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezt a túlzott adminisztrációt várja el a törvény. Ezért keressünk egy egyszerűbb megoldást.” – idézet a könyvből.
Szerencsére a törvény módosítása pont ezt az egyszerűsítést tartalmazza.
A módosítás szerint a valutában beszerzett eszközök, igénybe vett szolgáltatások esetében a vállalkozó dönthet úgy is, hogy az ellenértékként kifizetett valutaösszegnek a valuta könyv szerinti árfolyamán átszámított forintértéke lesz a beszerzett eszköz, az igénybe vett szolgáltatás értéke.
Azaz a példában felmerült taxiköltséget nem a teljesítés napján érvényes árfolyamon kell könyvelni, hanem a valutapénztár könyv szerinti értékén. Ezzel a módszerrel nem keletkezik árfolyam-különbözet.
Fontos, hogy ha élünk ezzel a lehetőséggel, akkor ezt a választásunkat a számviteli politikában rögzíteni kell.
6.1.2 Devizában áthárított áfa
Nem kis könnyebbséget jelent az a módosítás, mely a számviteli törvény és az áfatörvény közötti ellentmondást oldja fel.
Könyvemben még foglalkoztam azzal az esettel, amikor a számlakibocsátó és a számlabefogadó által alkalmazott árfolyam eltér egymástól. Ekkor ugyanis a számlabefogadó a számlakibocsátó árfolyamán élhet adólevonási jogával (hiszen a számlában ennyit hárítottak rá át), míg a saját árfolyamán kell a számviteli nyilvántartásba rögzíteni.
A különbséget a könyvben „áfa-kerekítési különbözetnek” neveztem el.
Talán nem bánjuk, hogy az a néhány mondat már nem igaz a jelenlegi törvény szerint. Az új szabály ugyanis lehetővé teszi, hogy a számviteli nyilvántartásba is azt az árfolyamot alkalmazzuk, mely alapján áfa levonási jogunkkal élünk.
Természetesen a számviteli törvény és az áfatörvény közötti eltérés egy követelés esetében is előfordulhatott, ha eltérő árfolyamot kellett alkalmaznunk. (Bár ez volt a ritkább, hiszen mindkét árfolyam az általunk meghatározott vagy bejelentett árfolyam volt, és törekedtünk annak egyezőségére.)
A számviteli törvény 60.§-a tehát kiegészült egy (5a) ponttal:
„Azon gazdasági események esetén, amelyeknél az ellenérték külföldi pénzértékben kerül meghatározásra, a külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során – a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése alapján – alkalmazható az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyam is.”
Itt is felhívnám a figyelmet a számviteli politika szükségességére. Amennyiben szabályzatunk nem tér ki ennek választására, akkor továbbra is az eddigi kettősséget kell alkalmazni!
6.3.2. Kiküldetésre járó napidíjak valutában
Ezzel kapcsolatban a módosítás nem a számviteli törvényből adódik, de a könyvben leírtakhoz képest mégiscsak pontosításra szorul.
A személyi jövedelemadó törvény szerint a magánszemély a valutában megszerzett jövedelmek kapcsán a kifizetőnek tett nyilatkozata szerint választhatja a megelőző hónap 15. napján érvényes MNB árfolyamot.
A korábbi szabály szerint ezt csak a bevételekre lehetett megtenni, az új szabály mind a bevétel, mind a kiadás esetében engedi a megelőző hó 15. napján érvényes árfolyam alkalmazását.
A másik szja-törvénybeli módosítás a napidíjak adókötelezettsége. A könyv 146. oldalán levő példában úgy számoltunk, hogy a teljes napidíj adóköteles. Egy zárójeles mondatban meg is jegyeztem, hogy „2010 óta a napidíj teljes összege szja-köteles”.
2012-től visszatért az a szabály, hogy a kormányrendelet szerinti összegben, azaz a napidíj 30%-ában, de maximum naponta 15€ összegben adómentes a kifizetett külföldi napidíj.
Ezzel a résszel kapcsolatban visszautalnék még az első helyen írt módosításhoz. Már itt is úgy számoltam, hogy a kifizetett napidíjat a valutapénztár könyv szerinti összegében könyveltem, tehát nem keletkezett árfolyam-különbözet.
Ez már nemcsak elképzelésünk szerint, hanem a törvény szövege szerint is megállja a helyét.
Zárszó
Könyvem zárszavában is arról írtam, hogy milyen nagy szükség lenne az adminisztráció egyszerűsítésére ezen a területen is. Akkor még nem tudtuk, de ma már igen, hogy az év végi adócsomag is ennek jegyében született (!?!?), legalábbis a törvényjavaslat indoklása szerint.
Az álmom egyelőre nem valósult meg, miszerint az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozásoknál ne kelljen év közben mindenféle mondvacsinált okokból kifolyólag árfolyam-differenciákkal foglalkozni. Az év végi átértékelés úgyis minden devizás eszközt és kötelezettséget a „helyére tesz.”
A módosítások tettek egy kis lépést a cél felé, de még van egy néhány arasznyi…
Láthatod, ebben a szakkönyvben olvasható információk nem avultak el. A könyv a zárási munkáidhoz is segítségedre lehet.
Ha hiányzik a polcodról, rendeld meg MOST!
A zárási munkálatokhoz kellő kitartást, a könyvhöz pedig jó olvasást kívánok!
Ibolya -
Nagyon sok segitséget kapok Tőletek a munkámhoz !
Ez a devizás könyv különösen sokat segit, mert az alkalmazandó árfolyamok között nehéz eligazodni.Nagyon sokat forgatom.Köszönöm a kiegészitést.
Kati -
Egyébként nagyon hasznos a könyv, és olvasmányos, nem egy száraz szakmai kiadvány.
Anita -